Tökéletes mérkőzés lehetett volna. Dabas-Gyón FC II. csapata ellen szerepeltek felnőttjeink a bajnokság legutóbbi játéknapján. Minden adott volt egy jó mérkőzéshez. Teljes létszám a keretünkben, nagyon jó pálya, szép idő, jó játékvezetés. Szimpatikus ellenfél.

Sajnos mi még szimpatikusabb vendégek voltunk. Számolhatatlanul hagytuk ki a gólszerzési lehetőségeinket és hagytuk, hogy átrobogjanak csapatunkon a hazaiak. Negyed óra elteltével mindhárom gólszerzési lehetőségét kihasználta a hazai csapat, így gyorsan előnyre tettek szert. A folytatás biztató volt, de tényleg egy bajnokságra való helyzet maradt kihasználatlanul.

A méretes játéktéren felesleges kergettük a labdát messze kapunktól, nem voltunk fegyelmezettek. Hiába alakítottunk ki helyzeteket, játszottunk olykor szépen. Bő félóra után végre gólt értünk el. Szijjártó Gábor szabadrúgása talált utat a hazai kapuba. A játékrész vége előtt Czárák Roland is betalált, így újra szoros volt az eredmény. A lehetőségek száma alapján nem ennek az állásnak kellett volna lennie.

Bíztunk abban, hogy jobb helyzetkihasználásunk lesz a második játékrészben és a védekezésünk is rendben lesz. De nem változott semmi, mindent kihagytunk, sőt húsz perc elteltével a Vasadi RSC minden idők leggyengébb és legkínosabb huszonöt percét élte át. Ellenfelünk, akik a látottak alapján nem voltak klasszisokkal jobbak még nyolcszor találtak kapunkba.

A végeredmény alapján mintha nem lettünk voltunk a játéktéren, pedig ott voltunk. És aki átélte megutálta a futballt, legalábbis az, akit érdekel a gyalázatos teljesítmény.

Sikerült egy olyan mérkőzést játszanunk, ahol a helyzetek alapján akár mi is rúghattunk volna legalább ennyit. Naggyá tettük a jó napot kifogó hazai kapust, de még az üres kapuba sem tudtuk begurítani a labdát a tökéletes játéktéren. Rajtunk mosolyog most, aki az eredményt látja és ez fájó dolog, mert nem vagyunk rossz csapat. Ennyire egészen biztosan nem.

Dabas-Gyón FC II. - Vasadi RSC

            11 : 2