Gyengén játszottunk ’Falván
Minden csapattal megesik a bajnoki szezon során, hogy a keret különböző okok miatt gyakorlatilag elfogy. A mi felnőtt csapatunknál a húszadik fordulóban jött el ez a pillanat. Bár ellenfelünk névsorát is végignézve nem biztos, hogy csak nálunk voltak hiányzók. Mindenesetre Bódi József keze meg volt kötve az összeállítás és változtatási lehetőségek kapcsán.
Táborfalván a felforgatott csapattal is a győzelem volt a cél. Jó időjárás, szép játéktér és türelmes nézők fogadták a játékosokat. A nézőtéren helyet foglalók mind egyetértettek abban, hogy játszottak a felek színvonalasabb találkozót is már.
Az iram alacsony volt, miután nem voltak pontos átadások. Sok szabálytalanság is tördelte a játékot a rengeteg bedobás mellett. Nem alakult ki folyamatos játék. Távolról vették célba a felek egymás kapuját az első percekben. Említésre méltó esemény az volt, mikor a játékvezető egyszerre háromszor mutatott fel sárgalapot. Ritkán látható szituáció, de jogosan járt el a spori.
A hazai csapatnak akadtak gólszerzési lehetőségei a folytatásban. Pontatlan átadásainkkal húztuk magunkra ellenfelünket, aki a kínálkozó eséllyel nem élt, a kaput sem találták el. Tíz perccel a játékrész vége előtt a szerencse is elpártolt tőlünk. Ismét labdát vesztettünk térfelünk közepén. A ’Falvai támadók jól játszották meg egymást a büntetőterületünk előtt és ziccerbe kerületek. A próbálkozást Kiss Gábor bravúrral hárította, a labda az oldalvonal felé pattogott. A játékszert nem mi gyűjtöttük be és középre játszotta a hazai szélső. Tizenhét méterről kapura lőtték, de az elrúgott labdával hasba találta a saját társát. A játékoson megpattant labda a hazai csapatkapitány fejére esett, aki a hosszú felsőbe továbbította. Elkerülhető gólt kapva kerültünk hátrányba.
Nem tudtunk váltani és a folytatásban is pontatlanok voltunk. Már vártuk a félidei szünetet. Az utolsó percben ismét rossz megoldást választva feleslegesen rúgtuk az alapvonalon túlra a labdát. Tudtuk jól, hogy pontrúgásokból veszélyesek a hazaiak. Sajnos mi mégsem figyeltünk kellően. A kaputól három méterre szálló labdát senkitől sem zavartatva fejelte kapunkba ellenfelünk előrehúzódó hátvédje. Középkezdésre már nem is volt idő.
Gyenge játékunkon mindenkép változtatnunk kellett a második játékrészre. Négy távoli kísérletet leszámítva nem jelentettünk veszélyt a hazai kapura. Olyanról, hogy összjáték nem is lehetett beszélni. Bódi József bátrabb és pontosabb játékot kért, ennek reményében változtatott a csapat szerkezetében.
Az játékidő telt, haladt. A játéktér kezdett kettészakadni, nem voltak középpályák. A hazai csapat biztonságra ment hátul és sajnos mi nem tudtunk a kapu elé kerülni. Két kapu közeli szabadrúgásból tudtunk veszélyeztetni. Védekezésünk elégé fellazult. Könnyen vezethették védelmünkre támadásaikat a hazai támadók. A legtöbb alkalommal jó megoldásokat választva megoldottuk a feladatot. Kapusunk is kivette a részét néhány védéssel.
Tíz perc volt hátra a találkozóból, mikor újra zörrent a háló. Sajnos ismét a miénk. Sokadik szögletét végezhette el a Táborfalvai együttes, bár ez is elkerülhető lett volna, ha kicsit többet kommunikálunk a kapunk előtt. A középre ívelt labdánál ellenfelünk csereként pályára lépő játékosát szabadon hagytuk. Köszönte szépen a lehetőséget és nagy erővel fejelte a léc alá a labdát.
A maradék időben a becsület gól reményében mentünk előre. A kitartásunknak gól lett a végeredménye. Jobb oldalon végeztünk el bedobást ellenfelünk térfelének közepén. A büntetőterületen belül álló Haraszti Mihály lábára dobtuk a játékszert, majd szépen fordult le védőjéről, aki buktatta őt. A jogosan megítélt büntetőhöz Pirót István állt oda. A kapu bal oldalába rúgta laposan nagy erővel a labdát. A hazai hálóőr az irányt eltalálta, de védeni nem tudta. A szépítő találat után már nem történt említésre méltó egyik kapu előtt sem. A mezőnyben a teljes találkozóra jellemző módon pillanatok alatt került egyiktől a másik csapathoz a labda.
A felforgatott összeállításban benne lehetett volna a pontszerzés is, de nem tettünk érte eleget. A három egyes hazai győzelem a helyzetek alapján megérdemelt. Sajnos többen is tudásuk alatt teljesítettek és nem voltak kellően alázatosak, pedig lett volna keresni valónk az ötödik helyen álló Táborfalvai csapat ellen. A két együttes között így tizenegy pontra nőtt a különbség, ami már részünkről nagy valószínűséggel nem behozható a bajnokság folyamán.
A Táborfalva KSE - Vasadi RSC mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető
Bódi József – Vezetőedző:
A tavaszi szezonban eddig nem sok jó dolog történt velünk a bajnoki mérkőzéseken, de ezt csak magunknak köszönhetjük. Ez akkor is így van, ha ennyire kevesen vagyunk és nem minden játékos játszik a posztján. Amennyiben így folytatjuk, akkor már csak azért kell harcolni, hogy az első tízben végezzünk.