Háromból semmi
Kabaré, katasztrófa, vereség!
Ezen három szóval lehetne jellemezni a legutóbbi fordulóban megrendezett Újhartyán ISE II – Vasadi RSC III. osztályú találkozót. Kevés, alig az a néhány néző látogatott ki a ’Hatyáni sportpályára. A játék és a játékvezetés, egyes személyek viselkedése is a labdarúgás, mint sport megcsúfolása volt. A játéktéren meglehetősen elcsúsztunk a tyúk szaron.
Bódi József a találkozót megelőzően bizakodó volt, miután az edzésmunkát jól végezték el a játékosok. A keret teljesnek volt mondható, ha leszámítjuk a sérüléssel és megbetegedéssel bajlódó hiányzókat. Sajnos a mérkőzés előtt már voltak olyan jelek, hogy mégsem lesz minden úgy, ahogy elgondolta vezetőedzőnk.
Az öltőzőben elmondott kérések nagy része már a bemelegítést követően elfelejtették egyes játékosok, pedig két azonos játékerőt képviselő csapat összecsapását csak az edzői utasítások betartásával lehet megnyerni. A mérkőzés elejét jól kezdtük, bár sok volt a pontatlanság. De ez elmondható mindkét együttes játékáról. Egy egy távoli próbálkozás volt az első öt percben. Az első igazi gólszerzési lehetőség előttünk adódott. Tóth József lesett le egy indítási kísérletet és vitte el bátran védője mellett, a büntetőterületen belülre érve a kapura lövést választotta. A nagy erővel elrúgott labda pont oda ment, ahol a kapus állt. Ezután újra a mostanság megszokott forgatókönyv jött. Hátul pontatlanok voltunk és gyakorlatilag mi ugrattuk ki ellenfelünk támadóját, aki nem rontotta el a ziccert. Ahelyett, hogy még a lőtt gólunkat ünnepeltük volna, hátrányba kerülünk.
Játékban mutattunk előre lépést, bár nagyon idegesen és pontatlanul járattuk a labdát. Tíz perc után néhány rosszul befejezett támadás után sikerült egyenlítenünk. Egy tetszetős támadásvezetés után Haraszti Mihály lőtt kapura húsz méterről. A lapos lövést a hazai hálóőr csak kiütni tudta, a játékszerre Szvitek Zsolt csapott le először és a kapuba helyezte. Fontos találat volt, bíztunk abban, hogy átvesszük a vezetést és további gólokat szerzünk. Sajnos nem a folytatás következett, pedig mi irányítottunk.
Az első játékrész hátralévő részében történt még két súlyosnak tűnő sérülés és kaptunk két elkerülhető gólt. Mindkét alkalommal a mi hibáink vezettek a találatokhoz. Eladott labdák és egyet nem értés a hátsó alakzatunkban és három eggyel fordultunk.
Vezettünk szép támadásokat, járattuk okosan a labdát, rúgtunk pontosat kapura, de gyakorlatilag csak minden ötödik átadásunk volt pontos. Sokszor úgy ajándékoztuk el a játékszert, hogy meg sem támadtak minket, egyszerűen csak mi passzoltuk oda. Így pedig még a legalacsonyabb osztályban sincs keresni valója egy csapatnak.
Bódi József a szünetben az öltözőben rövidre zárta a beszédét. Megmondta a játékosoknak, hogy beszéljék át a hibákat és legalább a mérkőzés előtt elmondottak felét tartsák be és meglehet a találkozó. Majd bezárta az ajtót maga mögött.
A folytatás rémesen kezdődött, akárcsak a Dabas-Gyón elleni mérkőzésen. Néhány perc elteltével labdát vesztettünk sokadszorra térfelünk közepén. A vendéglátók bal lábas játékosát, aki az első félidőben is távolról talált kapunkba ismét hagytuk szabadon elrúgni a labdát. A majd negyven méterről érkező lövéssel bomba gólt ért el. A játékszer a pipánál talált utat kapunkba. Gyakorlatilag ez volt a negyedik kapura lőtt labdájuk. A csapat hitehagyottan játszott a következő percekben. Mentek a játékosok az akarat megvolt, de szerencse és jó átadás nélkül nem kerültünk a kapu elé.
A játékidő csordogált tovább. Aztán egy nem mindennapi esemény történt meg a játéktéren. Cseréhez jelentkezett játékosunk, amikor a labda éppen a hazai hálóőr kezében volt. Az asszisztens felemelte zászlóját és jelezte a csere szándékát. A játékvezető pedig megállította a játékot, amikor a labda játékban volt és engedélyt adott a csere elvégzésére. Volt nagy nevetés! Mondhatni sokan voltak azok, akik már sok mindent megéltek a játéktéren és közvetlen közelében, de ilyet tényleg nem hisz el az ember, ha nem saját szemével látja. A játékvezetőknek eddig a pillanatig sem volt sok tekintélyük, de ezzel az eseménnyel végkép elvesztették. A játék játékvezető labdával folytatódott, amit Pap János elegánsan visszaemelt az újhartyáni kapus ölébe.
Kis idő után esélyt kaptunk a felzárkózáshoz. Ellenfelünk támadóját állította ki a játékvezető. Húszöt perc volt hátra. A hazaiak egyre jobban fáradtak. Támadásainkat sorra vezettük.
A kapussal szemben álltunk négy alkalommal egy az egyben. Üres kapura is próbálkozhattunk, akárcsak távoli lövéssekkel. Könnyedén jutottunk el a tizenhatosig, majd az ötösig, de a gólvonalon túlra nem.
Az állás nem változott pedig számlálhatatlan helyzetet alakítottunk ki és akár nyolc gólt is szerezhettünk volna. De maradt a volna!
Az Újhartyán ISE II jobb helyzetkihasználásának köszönhetően négy egy arányban nyert. Nehéz lesz újra a helyes, a győzelem útjára térnünk, ha ehhez hasonló találkozókon sem nyerünk.
Az Újhartyán ISE II – Vasadi RSC mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve ide kattintva megtekinthető
Bódi József – Vezetőedző:
Borzalmas és gyalázatos mérkőzésen vagyunk túl!
Elsősorban nem az eredmény miatt vagyok elkeseredett, hanem a mutatott teljesítmény és hozzáállás miatt. A mai mérkőzést sajnos még futball mérkőzésnek sem lehet nevezni, természetesen ez a mi csapatunkra igaz. Rettenetesen szomorú vagyok!